Úgyhogy várok. De addig sem tétlenkedem ám. Tegnap például Tynemouth-t látogattam meg. Gyönyörű kis falu, szó szerint a Tyne-folyó (ami Newcastle-n is keresztülfolyik) szája. Be kell valljam, nem ez ami igazán odavonzott engem. Hanem a madártávlatban legközelebbi tengerpart-dolog...
Egy évvel ezelőtt Cheltenham-ből is erre vágytam leginkább, Esztikém meg is valósította nekem Weston-super-Mare-nál. Hát most csak én meg Bicó vágtunk neki a kalandnak. Nem is bántuk meg.
Az odautat tökéletesen megterveztem guglival. Pntról-pontra. Utcáról-utcára. De persze még Newcastle határain belül többször eltévedtem. Egyszerű volt a probléma: az utcák és a kereszteződések nem voltak a helyükön. Hiába írtam le a papírkámra, hogy a másodikon balra, ha egyszer nem volt második!! Vagy fél órát mentem össze vissza, mikor egyszer csak belebotlottam, a papírkámon is említett bicikliútba. Persze semmi evidence nem volt rá, hogy ez az a bizonyos bicikliút, de hát más ötletem nem volt, meg gondoltam sokat nem veszíthetek, vissza meg csak visszatalálok...
Hát az a bicikliút kb 20 perces menet után kivitt a Coast Road nevezetű (autópályának kinéző) útra, ami már a neve alapján is eléggé ígéretes volt. Na őt követtem kb fél órán keresztül, ami után már táblák is biztosítottak a haladási irányról.
Innen már csak egy gyengéd 20 perces menet, és ott is meg is érkeztem a kis Tynemouth nevű falucskába.
Gyönyörű volt az idő is, napsütés, enyhe szellő, huszonvalahány fok. Minden tökéletes volt. Rajtam még hosszúnaci, de ők már nagyban nyomultak a vízben. Ezek az angolok bátrak!
Aztán jött a feketeleves: haza is kell jutni. Gondolom a tengerről való álmodozás miatt megugrott az adrenalinszintem az ideúton, mert hazafelé az első néhány percben kiderült mennyire kifáradtam. De hííró vagyok, hazaértem. Alig 3 és fél óra tömör bicajozás... Ráadásul megtaláltam ugyanazt az útvonalat, amerről jöttem. Most már csukott szemmel odaviszek bárkit. Jöttök?
Egy évvel ezelőtt Cheltenham-ből is erre vágytam leginkább, Esztikém meg is valósította nekem Weston-super-Mare-nál. Hát most csak én meg Bicó vágtunk neki a kalandnak. Nem is bántuk meg.
Az odautat tökéletesen megterveztem guglival. Pntról-pontra. Utcáról-utcára. De persze még Newcastle határain belül többször eltévedtem. Egyszerű volt a probléma: az utcák és a kereszteződések nem voltak a helyükön. Hiába írtam le a papírkámra, hogy a másodikon balra, ha egyszer nem volt második!! Vagy fél órát mentem össze vissza, mikor egyszer csak belebotlottam, a papírkámon is említett bicikliútba. Persze semmi evidence nem volt rá, hogy ez az a bizonyos bicikliút, de hát más ötletem nem volt, meg gondoltam sokat nem veszíthetek, vissza meg csak visszatalálok...
Hát az a bicikliút kb 20 perces menet után kivitt a Coast Road nevezetű (autópályának kinéző) útra, ami már a neve alapján is eléggé ígéretes volt. Na őt követtem kb fél órán keresztül, ami után már táblák is biztosítottak a haladási irányról.
Bicikliút
Coast Road
Innen már csak egy gyengéd 20 perces menet, és ott is meg is érkeztem a kis Tynemouth nevű falucskába.
De hát mi is volt a fő célom? Ja hát persze: A TENGER!!
Gyönyörű volt az idő is, napsütés, enyhe szellő, huszonvalahány fok. Minden tökéletes volt. Rajtam még hosszúnaci, de ők már nagyban nyomultak a vízben. Ezek az angolok bátrak!
Aztán jött a feketeleves: haza is kell jutni. Gondolom a tengerről való álmodozás miatt megugrott az adrenalinszintem az ideúton, mert hazafelé az első néhány percben kiderült mennyire kifáradtam. De hííró vagyok, hazaértem. Alig 3 és fél óra tömör bicajozás... Ráadásul megtaláltam ugyanazt az útvonalat, amerről jöttem. Most már csukott szemmel odaviszek bárkit. Jöttök?
Drágám a cím itt mit takarna? Mert még az angol párom se tudta megfejteni..
VálaszTörlésHát ez egy enyhe utalás Rihanna Suck my cockiness című számára... Egyébként meg csak annyi hogy a magány bekaphatja... :D
VálaszTörlés