2012. július 22., vasárnap

Suck my loneliness

Két évvel ezelőtt másfél hónapomba telt, mire megtaláltam az első barátomat. Úgy gondolom ezt a luxust most nem engedhetem meg. Persze szerintem nem rajtam múlik. Már az összes, jelenleg UK-ban tartózkodó barátomnak írtam, fenn vagyok az au pair oldalon, és valahogy mégse jön össze. Mondjuk be is mehetnék az első utamba akadó nightclubba egyedül, de hát az nem én vagyok.
Úgyhogy várok. De addig sem tétlenkedem ám. Tegnap például Tynemouth-t látogattam meg. Gyönyörű kis falu, szó szerint a Tyne-folyó (ami Newcastle-n is keresztülfolyik) szája. Be kell valljam, nem ez ami igazán odavonzott engem. Hanem a madártávlatban legközelebbi tengerpart-dolog...


Egy évvel ezelőtt Cheltenham-ből is erre vágytam leginkább, Esztikém meg is valósította nekem Weston-super-Mare-nál. Hát most csak én meg Bicó vágtunk neki a kalandnak. Nem is bántuk meg.
Az odautat tökéletesen megterveztem guglival. Pntról-pontra. Utcáról-utcára. De persze még Newcastle határain belül többször eltévedtem. Egyszerű volt a probléma: az utcák és a kereszteződések nem voltak a helyükön. Hiába írtam le a papírkámra, hogy a másodikon balra, ha egyszer nem volt második!! Vagy fél órát mentem össze vissza, mikor egyszer csak belebotlottam, a papírkámon is említett bicikliútba. Persze semmi evidence nem volt rá, hogy ez az a bizonyos bicikliút, de hát más ötletem nem volt, meg gondoltam sokat nem veszíthetek, vissza meg csak visszatalálok...
Hát az a bicikliút kb 20 perces menet után kivitt a Coast Road nevezetű (autópályának kinéző) útra, ami már a neve alapján is eléggé ígéretes volt. Na őt követtem kb fél órán keresztül, ami után már táblák is biztosítottak a haladási irányról.

Bicikliút


Coast Road


Innen már csak egy gyengéd 20 perces menet, és ott is meg is érkeztem a kis Tynemouth nevű falucskába.





De hát mi is volt a fő célom? Ja hát persze: A TENGER!!





Gyönyörű volt az idő is, napsütés, enyhe szellő, huszonvalahány fok. Minden tökéletes volt. Rajtam még hosszúnaci, de ők már nagyban nyomultak a vízben. Ezek az angolok bátrak!
Aztán jött a feketeleves: haza is kell jutni. Gondolom a tengerről való álmodozás miatt megugrott az adrenalinszintem az ideúton, mert hazafelé az első néhány percben kiderült mennyire kifáradtam. De hííró vagyok, hazaértem. Alig 3 és fél óra tömör bicajozás... Ráadásul megtaláltam ugyanazt az útvonalat, amerről jöttem. Most már csukott szemmel odaviszek bárkit. Jöttök?

2 megjegyzés:

  1. Drágám a cím itt mit takarna? Mert még az angol párom se tudta megfejteni..

    VálaszTörlés
  2. Hát ez egy enyhe utalás Rihanna Suck my cockiness című számára... Egyébként meg csak annyi hogy a magány bekaphatja... :D

    VálaszTörlés