Ma végre eljött az én időm! Az elmúlt hetet azzal töltöttem,
hogy drága kis biciklimet felturbózzam, vettem pumpát meg lakatot, úgyhogy ma
már semmi sem tartott vissza Newcastle meghódításától.
Előbb még Sammyékkel elmentünk a könyvtárba, ahol lehet ingyen netezni is, meg körbemutogatott mindent, aztán még elugrottam a postára, majd haza. Itthon kibányásztam Bicót a garázsból a lakáson keresztül (mivel az előbbit nem lehet kinyitni) és uzsgyi! Még előző este guglin nagyjából megnézegettem, hogy merre akarok menni. Mivel Newcastle egy baromi nagy város, rengeteg körzetre van osztva. Én az északi részé, Gosforth-ban lakom, ami úgy 40 percre lehet bringával a City Centre határától. Nah én becéloztam a folyópartot. Mikor elköszöntem Sammyéktől, elmondatta velem a címünket és utána azt mondta a City Centre-hez csak menjek straight straight straight és akkor eljutok. Úgyhogy mentem.
Meg is lett egy idő után, néhány kitérővel, ami nem nagyon volt belekalkulálva, de csak odajutottam. Viszont mire megtaláltam, hogy hogy jussak keresztül az autópályán, teljesen elfelejtettem, hogy merre van a folyó. Egy idő után fel is adtam, csak barangoltam erre-arra. A bevásárlóutcát is megtaláltam, de nem engedték be a bicajokat, úgyhogy visszafordultam. Mikor kitaláltam, hogy oké a jóból is megárt a sok, menjünk haza, gőzöm se volt, hogy az merre lehet. Mondanom se kellett, hogy sehol nem volt kiírva (ezeknek a GPS a fejükben van??) úgyhogy elindultam arra, amerre sejtettem. Viszont ebben a pillanatban megláttam azt a hatalmas hidat, amit már képen is csekkoltam. Megvan a folyó!!! Hát egyből célba vettem. Annyira gyönyörű volt az egész, hogy azt elmondani nem lehet. Boldogságom határtalan volt. Kis kerekezgetés után a folyóparton rájöttem, hogy akkor azt is tudom merre van a haza, hiszen az a folyóra merőlegesen van! Na elindultam abba az irányba, és nem egészen 20 perc múlva meg is pillantottam az első GOSFORTH arra-> táblát. Jippí! Megindultam arrafelé, és egy idő után kezdett ismerőssé válni a környék. A határtól kezdve már tábla se kellett (mondjuk már nem is volt...) úgy is simán tudtam én. Erős túlzás azt állítani, hogy végig tudtam mi merre hány lépés, de segítség nélkül hazataláltam, ezért határtalanul büszke vagyok magamra... Az utcánknál viszont meggondoltam magam, és mégse egyből hazafelé vettem az irányt, hanem elindultam tovább, az ellenkező irányba, mint amerre eddig mentem. Teljesen más városrész van arrafele, kicsit olyan mint valami nagyobb falucska. Nem mentem annyira messze otthonról, mint a városközpont felé, úgyhogy végig teljesen tisztában voltam vele, hogy merre járok. Mikor már tényleg az erőm végén jártam, hazaindultam. Ott még beugrottam az ASDA-ba, venni egy két dolgot. Az egész út olyan 4-5 óra lehetett...Otthon lepattantam a bicóról (kis túlzás) és áttuszkoltam a lakáson. Nem voltak itthon. De már igen. Bakker most jut eszembe, hogy a füldugót elfelejtettem...
Képtermés, in order of appearance (minőségért sorry, a többségük mozgó bicikliről készült )
Meg is lett egy idő után, néhány kitérővel, ami nem nagyon volt belekalkulálva, de csak odajutottam. Viszont mire megtaláltam, hogy hogy jussak keresztül az autópályán, teljesen elfelejtettem, hogy merre van a folyó. Egy idő után fel is adtam, csak barangoltam erre-arra. A bevásárlóutcát is megtaláltam, de nem engedték be a bicajokat, úgyhogy visszafordultam. Mikor kitaláltam, hogy oké a jóból is megárt a sok, menjünk haza, gőzöm se volt, hogy az merre lehet. Mondanom se kellett, hogy sehol nem volt kiírva (ezeknek a GPS a fejükben van??) úgyhogy elindultam arra, amerre sejtettem. Viszont ebben a pillanatban megláttam azt a hatalmas hidat, amit már képen is csekkoltam. Megvan a folyó!!! Hát egyből célba vettem. Annyira gyönyörű volt az egész, hogy azt elmondani nem lehet. Boldogságom határtalan volt. Kis kerekezgetés után a folyóparton rájöttem, hogy akkor azt is tudom merre van a haza, hiszen az a folyóra merőlegesen van! Na elindultam abba az irányba, és nem egészen 20 perc múlva meg is pillantottam az első GOSFORTH arra-> táblát. Jippí! Megindultam arrafelé, és egy idő után kezdett ismerőssé válni a környék. A határtól kezdve már tábla se kellett (mondjuk már nem is volt...) úgy is simán tudtam én. Erős túlzás azt állítani, hogy végig tudtam mi merre hány lépés, de segítség nélkül hazataláltam, ezért határtalanul büszke vagyok magamra... Az utcánknál viszont meggondoltam magam, és mégse egyből hazafelé vettem az irányt, hanem elindultam tovább, az ellenkező irányba, mint amerre eddig mentem. Teljesen más városrész van arrafele, kicsit olyan mint valami nagyobb falucska. Nem mentem annyira messze otthonról, mint a városközpont felé, úgyhogy végig teljesen tisztában voltam vele, hogy merre járok. Mikor már tényleg az erőm végén jártam, hazaindultam. Ott még beugrottam az ASDA-ba, venni egy két dolgot. Az egész út olyan 4-5 óra lehetett...Otthon lepattantam a bicóról (kis túlzás) és áttuszkoltam a lakáson. Nem voltak itthon. De már igen. Bakker most jut eszembe, hogy a füldugót elfelejtettem...
Képtermés, in order of appearance (minőségért sorry, a többségük mozgó bicikliről készült )
(Öhmm fura emberek az utcán...)
(Ez az a kis kitérő...)
(Newcastle University)
(Shopping utca)
(Itt aztán minden van...)
(És ott a hííd!!!)
(Idén hol is tartják az olimpiát? :D)
(Kis tengerpart feeling a kölyköknek)
