Megkezdődött egy újabb hét, egy újabb nap. Hétfő. Kedvenc napom. Kinek nem, nem igaz?
Ahogy minden hétfő, ez is kialvatlanul kezdődött. Korán kellett kelni, mert nekem kellet kölyköt oviba vinni, és persze ilyenkor rohanni kell, hogy anyuval együtt mehessünk. És aztán állunk 10 percet az ajtóban, mert 8ig nem engednek be. Gyerek így is úgy is bömböl, szóval nem is értem minek kell ez. Az anyja ezt azzal próbálja megoldani, hogy ígérget, hogy majd eztkapsz aztkapsz. Persze ez nem működik. Én meg mindig elmagyarázom neki, hogy anyunak mennie kell, de úgyis visszajön, mert mindig visszajön. Ez persze működik. Nem tudom Sammynek miért nem jut eszébe...
Miután gyerkőc le lett pattintva, visszazuhantam az ágyba. Mivel úgyis enyém az egész nap, miért ne kialudtan kezdjek takarítani? Szóval hát sikerült még aludnom 2 órát, akkor is csak azért keltem fel, hogy a Gilmore Girlst megnézzem... Aztán azért nekiálltam takarítani rendesen. Az agyamnak azért kellett néhány perc mire beszkenneltem a látványt. Annyira gyönyörű rend volt a házban pénteken, most meg alig találtam meg a konyhát. Hogyan képes 2 és fél ember ekkora mocskot csinálni 2 nap alatt, amikor délután nem is nagyon voltak otthon? Egyszerűen nem bírom felfogni. Annyira kíváncsi lennék a titkukra... A hihetetlen mennyiségű romhalmazt olyan 3 óra alatt sikerült leküzdenem, ebbe még betuszkoltam 2 mosást is, a harmadik még zakatol. Ebből az egyik az enyém.
A másik amit nem értek, hogy miért nem lehet, csak már egy kis emberségből is, egy iciri-picirit vigyázni a tisztaságra? Hogy a szennyest miért nem lehet berakni a laundry dobozba? Vagy esetleg összekötni a hajat, ha bemegy a konyhába. Én esküszöm ennyi hajat még életemben nem találtam egy konyhában. Engem is folyton azzal izélgettek otthon, hogy bemész a konyhába, kösd össze a hajad! Ez nekik nem jut eszükbe. Milyen jó is amikor mosogatásnál a szivacsról lóg 1 fekete csomó? A haj-dologról még egy story van, hogy hajmosás után Sammy haja eldugítja a lefolyót. Ez eddig még oké, de ő kiszedi, és ahelyett, hogy a kukába rakná, ami 1 fordulásra van, odakészíti nekem a kád szélére... Na ezt miért?! De ez egy teljesen komolyan kérdezem, miért?
Tegnap nagyon édi volt este a Rhea, amikor lementem. Kérdezgetett, puszit adott. Végre kaptam 1 kis fizetést, (bár még mindig lóg vagy 20 fonttal...) meg egy kis felvilágosítást, hogy mi a helyzet ház és jövő ügyben. Nagy a valószínűsége annak, hogy mégse öltözünk, míg még itt vagyok. Nem találtak házat, Sammy meg elkezdett jelentkezni Oxfordos meg Londonos állásokra, hogy közelebb legyen Gaurav apuhoz, meg így lehet hogy ezek után már nem is lesz au pairjük. De annyi lehetséges van még ebben a jövőben, hogy semmi se biztos már. Picit idegesítő, de igazából ez nem az én problémám. Szerencsére. Én csak sodródok az árral... :)
