2011. március 17., csütörtök

B'ham Baby Chapter 2

Le reggelizni, majd elkezdtük az Anglia-kvízt nyomni, elég nehéz volt, de szerintem nagyon élveztük. Meg is érte, kaptunk utána csokit! :) Ezek után 11re volt foglalásunk a Café Rouge-ban, elindultunk. Kicsi városnézés, meg ismerkedés út közben. Meg tervezgettük a következő találkozót is, lecsekkoltuk, ki hol lakik, hátha közel, persze tőlem elég messze van mindenki, mind1, megoldjuk... Elértünk a kávézóba, kint vártunk vagy még negyed órát, és ki is derült, hogy nem tudunk mind együtt ülni nincs akkora asztal. Okos magyar buksinkkal feltaláltuk magunkat és szépen összetologattunk egy csomó asztal 1 kupacba... :) Édi volt! Majd mindenki kényelembe hozta magát, és akkor szóltak, hogy csak 1 órát lehetünk ott, mert másnak kell majd az asztal... Fuck off! De ezen kívül a hely nagyon édi volt, a pincérfiú is aranyos volt, kérdezgetett, minden oké e meg minden, nagyon segítőkész volt. Szóval Esztivel rendeltünk 1-1 IGAZI angol reggelit... Jajj hát az milyen finom volt! Sokkal jobban ízlett, mind a Fish& chips Londonban.






Ezek után láttuk, hogy mindenki valamiféle fura ösztönzésnek engedve zöld sapkát hord, meg zöldbe öltözik. Mint kiderült, St. Patriknak, az írek védőszentjének napja volt. Nagyon belemerültünk mi is a felhajtásba, arcfestés meg felvonulás, nekem nagyon bejött.















Ezek után úgy döntöttünk, szabad progi lesz. Melinda "néniék" vásárolni mentek, én meg csak elindultam valamerre, mire Eszti meg Zsuzsi csatlakoztak és végül plázázás lett belőle. Előbb elmentünk slozira, majd fagyinkkal a kezünkben kiültünk a pláza elé élvezni a napsütést.







Jót elbeszélgettünk, majd a találkozási pontra mentünk, ahol gyakorlatilag csak búcsúzkodtunk meg tervezgettük a jövőt. Miután Esztiéknek ment a buszuk, én meg reménykedtem, hogy átcserélhetem a 6 órás jegyemet az előbbire, elindultunk a coach station-re. Sikerült átcserélni. Majd könnyes búcsút váltottam hármukkal, és felszálltam az enyémre. Útközben elaludtam, és ezért eggyel előbb szálltam le, mint kellett volna, úgyhogy fogtam 1 taxit és azzal mentem haza...
Összegezve nagyon jól éreztem magam veletek, gyerekek! Köszönöm mind a 19 au pairnek, kiemelve Melinda "nénit", aki nagyon szépen, önként megrendezett mindent. Szinte minden tökéletes volt, semmi hiba nem volt a szervezésben! Remélem hamarosan újra megismételhetjük. Addig is:

 See You Guys!