Olyan szinten hulla vagyok, hogy nem is bírom szavakba önteni. Este (reggel...) alig bírtam vagy éjjel 1ig elaludni, szörnyű volt. Ma meg már 6 előtt felkeltem, mert pisslantani kellett, utána ugyan sikerült visszaájulni, de ezek felkeltettek már fél9kor, hogy kölyköt el kell vinni oviba, mikor pedig tegnap azt ígérte, hogy ma sokáig alhatok... Szóval már csak a 7vége közeledtének gondolata tud életben tartani.
Tegnap, mint már írtam, 4kor már végeztem, meg is voltam hatva. Sőt hétve. Nem is értem ezt az egészet. Mindkét szülő szabadságon van, erre Sammy majdnem minden nap bement a kórházba, Gaurav apu meg egész álló nap a szobában gubbaszt és paperworközik. Gyereket meg gondozzam le én. Nem tudom, otthon nálunk nem így működik. Ott ha szabi akkor pihi van. Esetleg elmegyünk valahova. Csobbanunk "Veresen", persze csak ha nyár van. Meg, mittudomén... hintázunk. De ez biztos valami hülye magyar szokás...
Mindegy én már végeztem, szerencsére. A tonnányi vasalni valót alig 1 óra alatt átvágtam magam (Gilmore Girls közben...), utána sok-sok takarítás, és végre itt vagyok. Sammynek már 2 órája itt kellene lennie, ezt ígérte... Még nem tudom kell-e majd Rheáznom este...
ÉÉÉÉs ma nekiállok életem első borsólevesének, igazi magyarosan!! Biztos nem lesz olyan finom mint a mamáé, de ha fele olyan jó, már megérte a fáradozást :)
De nincs mit tenni. Homesick vagyok. Tudom, hogy hiányozni fog az egész itteni életem, amint magyar földre lépek, de nincs mit tenni. Egyszerűen nem bírom a gondolatot, hogy mindenből kimaradok. Shopgirlöm 30 holnap, nem vagyok ott. Rókám magányos, nem vagyok ott. Adrim szakít, nem vagyok ott. Babi niece első hónapjaiban van, nem vagyok ott. Meg a Harry Potter 7!!!! Nem vagyok ott...
Meg hiányzik a Bozi is... :(
