Olyanokat írtam volna, hogy Rhea mennyire édes, hogy odaadta nekem a saccra
2000 darabos indiai karkötő gyűjteményét, azzal, hogy neki már kicsi és vigyem
haza az unokahugimnak. Azt is írtam volna, hogy túllépett a félelmein és a
segítségemmel már fel mert mászni a magasabb mászókákra is, és hogy ezért olyan
boldog meg büszke volt, hogy öröm volt nézni. Leírtam volna, hogy megtanított
egy hindi mondatot majd mikor már jól tudtam mondani, elmondta, hogy azt
jeleni, hogy nem kell pisilni... Sammy kész volt, amikor este mondtam neki,
gratulált Rheának, hogy pont ő tanít nekem hindit, amikor kb 10 szavas a
szókincse... Meg Rhea egyébként meg alapjáraton is olyan tündibündi volt, hogy
kétségesnek tartottam, hogy valaha is haza tudnék menni... Oh és azt is írtam
volna, hogy a héten már 2X egymás után elvittük aludni este 7kor!!
Ezek után még az jött volna, hogy Sammy mennyire aranyos mostanság, olyan
dolgokat ad nekem, amikre én túlságosan sajnálom a pénzem, de nagyon szeretném,
hogy tök jókat beszélgetünk a mindennapokról, a jövőről meg Indiáról, tanított
új hindi mondatokat, és meg is dicsért, hogy milyen jó vagyok nyelvtanulásban,
meg úgy általában is nagyon aranyos velem.
De minden megváltozott csütörtök délután, amikor egész nap azt tervezgettem,
hogy gyorsan még a magyar meccs előtt elmegyek majd bicózni, amit nem csináltam
azóta, hogy lebetegedtem, erre Sammy hazajön és kitalálja, hogy unja (!!) ahogy a
gyerekszoba be van rendezve, és alakítsuk át... -_-" Ezzel el is repült
egy másfél óra. Plusz a gyerek tiszta idegesítő lett, ahogy nyafogott meg
hisztizett, hogy ő is segíteni akar... Közben Sammy adta az utasításokat, hogy
ezt meg azt csináld meg holnap. Mondtam, jó. Amint végeztünk, lerohantam nézni
a magyarok meccsét, Sammy elkezdett főzni valamit, és odanyomta Rhea kezébe a telefont,
hogy nézzé mesét... Ja mert ha nem adja oda, akkor Rhea bőg. Szóval odaadja...
Grat, tényleg... Kicsit kikészített a gyerek, annyira utálattal nézett rám, és
csak csúnyákat szólt hozzám...Teljesen kicserélődött. Fejvesztve rohantam volna
a szobámba, ha nem kellett volna drukkolni... Persze utána megtettem.
Péntek reggel "mitcsináljálmegma" levélke várt Sammytől, amin annyi
feladat volt felsorolva, mintha a kölyök egész nap az oviban lenne... Az egész levélnek volt egy kissé lekezelő beütése néhány
feladat pedig olyan szintű volt, mint az hogy "2 centivel told arrébb a
vázát"... Valószínűleg több időbe telt leírni, mint ha megcsinálta
volna... Annyira nem értem az ilyen dolgait. Szóval nagyjából így indult a
péntek reggelem, képzelhetitek milyen hangulattal dolgoztam egész nap... Majd
hazahoztam a kölyköt 1kor, kivételesen nem akart jáccóra menni, úgyhogy korán
itthon voltunk, olimpiát néztünk, és karkötőket csináltunk, stb. Mire hazajött
anyu, már a kézimeccs ment a svédek ellen, Rhea nyomta a
ria-ria-hungáriát, Sammy meg megjegyezte, hogy ha ők akarnak nézni vmit a
tv-ben, Rhea sose engedi, nálam fel se merült még a probléma... Nemsoká Rhea
megkaparintotta a telót és aztán kb 2 órán keresztül azt bámulta, közben
hazajött Daddy is, akihez egy szót sem szólt, pedig amaz nagyon próbálkozott,
de akárhányszor odament hozzá, Rhea elkezdett nyivákolni, hogy hagyja őt békén
mesét nézni... Én ilyet sose csináltam volna az én apukámmal, ez azért nagyon
gáz volt. Szegény Gaurav aput meg úgy sajnáltam, hozzám nagyon kedves volt,
nézte velem a meccset, kérdezgetett róla meg minden. Baromira kéne a gyereknek
1 kis szigor... Csak sajnos azt is érzem, hogy Gaurav apu hiába állna a
sarkára, Sammy úgyis a védelmébe venné Rheácskát, nem érne semmit. Kettejüknek
együtt kéne szót érteni vele... Oh bárcsak egyszer megkérdeznének, hogy mit
csináljanak máshogy! Oh és Rhea egyszer felment, mivel mondtam neki hogy menned
kéne aludni, és elkezdett bömbölni, hogy aludni akar, mert a jókislányok már
alszanak... Erre Sammy elkezdett neki kiabálni, hogy ne sírjál, gyere le, nézzél
mesét, ne legyél jókislány!! Normális ez??! Azóta a 2 alkalom óta egyszer se
mentek 9-10-ig aludni... A kedvencem mégis az volt, hogy a Sammy elővette a
fagyit a hűtőből, azzal hogy Rhea megérdemli, mert olyan jókislány volt... Baszod
persze hogy az ha leszedálod a mesével!! Mióta ők itthon vannak, végig azt
nézte, persze hogy kussol... Bárcsak egyszer megismernék azt a
"jókislányt", akivel nekem van dolgom...
Milyen jó, hogy ezek mind megtörténtek, mielőtt közzétettem volna a
"csupajó" gondolatomat, mi? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése