Back in the game

Csak nem?! Új bejegyzés 9 hónap után?! Csak de...

Bár még nem hivatalos, mivel a jegyek még nincsenek megvéve, de úgy gondolom már bejelenthető, hogy 

VISSZAJÖVÖK!!

Nem csak Angliába, nem csak au pairnek, hanem egyenesen vissza a Jain háztartásba!

(Dióhéjban az elmúlt 9 hónap)

Augusztusban hazatértem után még gyorsan beiktattam egy horvát nyaralást. Majd Szeptember elsején megkezdtem új életemet a META-ban, Gyógymasszőr szakon. Megismertem néhány nagyszerű embert, akik nélkül lehet hogy már akkor rohantam volna vissza... Letettem a nyelvvizsgát, majd jelentkeztem a Keleti autóssuliba, levizsgáztam KRESZ-ből is, azóta a vezetést nyomom. Közben gyógymasszőröknél és vizsgáztunk párszor, kb egy hónappal ezelőtt külső gyakorlatra is elkezdtünk járni. A haverokbulifanta se tud visszatartani Angliámtól. Minden egyes nap azzal kelek, hogy mennyire nyomasztó minden itt Mo-n. Megszámolhatatlanul sok álmom volt Rhával, Sammyvel, Anitával, meg csak úgy az angol mindennapokkal. Mígnem egy nap, hazafelé a metrón, Tommyval, és egyszer csak fejembe vettem, miért is ne mehetnék vissza? Persze csak a nyárra, but still...
Egyik dolog követte a másikat, írtam Sammy-nek, hogy küldjön már referenciát. Hozzá nem akartam menni, mivel úgy váltunk el, hogy mostantól majd megoldja au pair nélkül. Erre jön a válasz: "Igen, jönnél Angliába? Miért nem jössz hozzánk?" Kicsit esett le az állam. Kiderült, hogy van au pairjük, aki éppen júni végén menne haza, éppen jól jönnék a nyárra...  Nah mondom, great, akkor nem is kell keresni. Úgy egy hónap múlva írtam neki valamiért, mire 2 hét után Gaurav apu válaszolt, hogy sorry, de Samiksha most Indiában van, esküvőzik, és egyébként is nagyon sok dolgunk lesz Szeptemberben, nem szeretnénk még au pair kereséssel is törődni. Kocc. Kicsit beomlottam... Uselessnek éreztem magam, de kb 1 7 után új tervvel álltam elő, és jelentkeztem 3 féle ügynökséghez. Persze nem nagyon voltak még nyári állások, de whatever, reménykedtem. 

Na úgy egy hónapja találtam egy aranyos családot egy gyerekkel 80-ért, megtetszettek, én is nekik, majd a nő kérdezte, hogy írhat e Sammynek rólam, mondom naná. Másnap jött a levél Sammytől, hogy nem megyek e mégis hozzájuk, na? WTF? Jókor bameg... Dehát egyszerűbb vagy 100 okból, hát igent mondtam. 

Nagyjából itt tartok most. Cheltenham-ből elköltöztek, ez alkalommal Newcastle Upon Tyne-ba fogok visszatérni. Kicsit kevesebb pénz, kevesebb meló. Bazimessze mindentől és mindenkitől, de így is megéri :)

I'M COMING!!

It all ends... Today

Eljött a nap. Nincs mese, ma hazamegyek. Vége van.

A reggelemet máris egy kis sírással kezdtem. Én vittem Rheát oviba, és amikor elbúcsúztam tőle, akkor kezdődött. Mostantól nem fogom minden nap hallani a hangját? Nem fogom megfürdetni? Nem fogom elvinni a játszótérre? Lehet, hogy soha többé nem látom??

Sammyt is lehet, hogy utoljára láttam, bár, ha minden jól megy (fingers crossed!) akkor hazaér időben, és ledob a buszmegállóban, Nagyon remélem, hogy így lesz...
Tegnap még délután, a sok-sok takarítás után elmentem talizni a Paulinával. Nagyon megszerettem, pedig csak ma 2 hete ismerem. Megjött a kedvem a finn nyelvhez...
Vettem még Rókának 1 kis ajit, meg Rheának 1 tündéres csoki nyalókát a Hotel Chocholate-ből. Most már az összes szuvenír kész :) Csak ne legyen túl nehéz a táskám!!

Anyways csak meg akartam köszönni nektek a (majdnem) 1 éves figyelmet. Olvasók nélkül nem működött volna, szóval nagyon nagyon köszönöm!! Sajnos ahogy az itteni életem, úgy a blogom is véget ér, hiszen amint  a cím is elárulja, ez nem Bogicáról, hanem Bogiról, az au pairről szól. Remélem sikerült a legjobbat kihoznom belőle, én nagyon igyekeztem :)
Köszönöm még a magyar sorstársaknak, hogy itt voltak nekem. Hogy megértették a mindennapos problémáimat (hiszen ők is átélték). Köszönöm persze az összes cheltenhaminek, akikkel bármikor össze lehetett futni, hogy kibeszéljük, melyikünk családja a hülyébb... Köszönöm Cheltenham-nek és az angoloknak, hogy így befogadtak. Sammy-nek, hát... mindent. Köszönöm Ágotának is, akinél mindig csövezhettem Londonban, nélküled nem tuodm mit csináltam volna! Köszönöm Georgie-nak Londont! Soha nem felejtem el! :) Apukámnak, aki mindig készen állt, hogy segítsen, nélküle nem valószínű, hogy ennyire vittem volna. Köszönöm Shopgirlemnek, aki mindig ott volt, bármire volt szükségem, a hiányt (1-2 hónapon belül :)) azonnal pótolta. Meg persze, hogy ilyen jó nővérkém volt, mindig is! Köszönöm Nagypapinak, hogy csak miattam megtanult netezni, hogy velem tudjon dumálgatni esténként Skypeon. Ez be kell valljam, néha nagyon jól esett. :) Köszönöm mindenkinek, aki biztató szavakkal, néha 1-1 lájkkal támogatott! Köszönöm!!

Ezennel hivatalosan is lezárom a blogot! Peace!

Tomorrow? Tomorrow...

Hát ide is elérkeztünk. Holnap megyek haza!
Ennek persze hátrányai is vannak. Éjszaka pl aludtam vagy 5 órát... Jajj de rossz...
Tegnap tök aranyosak voltak, kaptam egy indiai tasit, going away present gyanánt. Nagyon jól néz ki, majd megmutatom! :)
Rhea is egész kedves, ma nekem kellett reggel felöltöztetni, meg amikor anyu lelépett, nem is sírt sokat. Nagyon megszerettem a kis szarost... Meg már azt tervezgetjük sokszor, hogy hogyan jön majd Magyarországra. A tegnapi verzió az volt, hogy be fogjuk csomagolni a bőröndbe... Ez is egy lehetőség. Meg olyanokat mond, hogy szeretné megismerni Bozimat, meg a Rókát, róla már 1X azt is mondta, hogy hiányzik neki... Hát nekem is... :) Szóval a cukker-faktor az egekbe szökött, nagggggyon imádom!!
Ma jó sok mosás meg takarítás vár rám, I can't wait!

Packin' & worryin'

Elkezdtem pakolni tegnap. Olyan fura az itteni életemet néhány táskába tölteni. Pláne belegondolni, hogy soha többé nem fogok ebbe a szobába visszatérni. Ahol az utóbbi 7 hónapom nagy százalékát töltöttem. Pont ma 7 hónapja költöztünk. :)
Úgy tűnik egyébként, hogy bele fogok férni a táskakészletembe. Néhány cuccot kidobtam persze, de elég sok mindent viszek így is haza. Souvenireket is persze... :) Meg sok-sok emléket.
Beszéltem a magyar lánnyal, aki lehet, hogy jönni fog utánam. Rámírt Pofafüzeten. Sokat kérdezgetett az itteni életemről, én meg persze áradoztam, hogy milyen 1 szupi hely ez. Mondjuk túl sok rosszat nem is nagyon tudok mondani ezekről... Kérdeztem, kell-e neki a bicóm, azt mondta nem tudja... Most már tényleg nem tudom, mit csináljak vele... Legfeljebb csak úgy itthagyom... ÁÁÁÁ nemtom!!
De még az se tuti, hogy ő jön utánam... Sammy nemrég kezdett beszélni valami olasz csajjal, meg Szilvi is rámírt, hogy valami barija jönne. Azért 2 nappal az indulásom előtt illene tudni már nem?!
Fura belegondolni, hogy ennek a dolognak, hamarosan vége lesz. Otthon lesz suli, veszekedések anyámmal, tömegközlekedés minden nap, magyarul-beszélés... It's just weird...
Na meg nagy unatkozásomban elkezdtem újranézni a Skins-t. Annyira lehangoló 1 sorozat... Viszont visszes nézni az angol házakat, amik itt mindenhol vannak, az angol tejesdobozt meg zárakat, meg a bristoli városközpontot, ahol én is már sokat jártam. Na meg az angol akcentust :) Az a legjobb.
To sum of it all: MEGYEK HAZAAAA!!! 2 days! :)

Where is the solution?

Mikor megoldódik egy probléma, egyből előjön a másik. Azt hittem a bajos részt már letudtam az előző 1 évben...

Görcsölök már 1 hónapja, hogy mit csináljak a bicóval, hazaküldjem? Eladjam? Annyira nehéz... Reméltem, hogy talán a kövi au pairnak kelleni fog, de ezek még mindig nem tudják, ki lesz az. Sammy jófej volt, kirakta a kórházas hirdetőre, jelentkezett is egy nő, de már 2 napja nem hallottunk róla... Na kitaláltam, akkor inkább hazaküldöm. Felmentem a csomagküldő honlapjára, mier látom: "Sorry, de erre a hétre már nem lehet jelentkezni..." Azt hittem felrobbanok. Ezután felmentem a Pofafüzetre, látom Paulina írt, hogy esetleg neki kéne. Majd kiugrottam a bőrömből! Írom neki persze az nagyon jó lenne, meg az árat. Másnap visszaírt: "Mégse kell, kap ingyen" :@ Már annyira kifutottam a lehetőségekből, ha van valami 5let, figyelek!

Egyre lassabban telik az idő, ha éppen nem a bicó-problémán gondolkodom. Már minimum, hogy 48 órából áll 1 nap, pláne ha még unatkozom is. Amit elkezdtem, mivel az esés miatt mozogni se nagyon tudok, nem hogy biciklizni, a filmekből pedig kifogytam... Lehet, hogy el kéne kezdeni pakolni...

Legalább Dríí címe megvan, Róka megszerezte, küldhetem a képeslapot!!! 

5 nap!

1 week until next vacation!

Hála az égnek... Amúgy nem tudom meddig bírnám még. Így fáradtan, sérülten, home-vágyasan... Mellesleg most meg is éheztem... :)
Már nagyon várom, hogy újra lássalak titeket. 346 napja, hogy kijöttem, és 299 napja, hogy a honvágyam felszínre került. Annyira fura visszaolvasni a régi bejegyzéseket. Az elsőt, amiben kábé annyi a lényeg, hogy: "Juuuuuj megyek Angliábaaaa!!!" :D Meg persze a többit is.
Sammy néha eléggé kiakaszt. Néha úgy, hogy mondogatja, hogy mennyi baja van. A bizonytalanság folytonos nála, meg szerintem nem is valami boldog. Tegnap este azt mondta, idézem: "Semmi értelme, hogy házas vagyok, semmi előnyöm nem származik belőle. Sőt néha még plusz teher..." Ennyi... Meg, hogy tiszta féltékeny a többi feleségre, akiknek a férje mindenben segít. Gaurav apu, ha hazajön, kábé semmit nem csinál, csak fenn kuksol a szobában. Sammy egyedül viszi el a Rheát, egyedül vásárol, mosogat... a többi családnál ez megosztva megy.
A másik amivel kiakaszt, hogy mennyire nem őszinte még önmagához sem. Ugye azt írtam már, hogy a Rhea állandóan sír, 7végén is meg minden. Erre ma mondom neki, hogy niece-mmel is az a módszer vált be, hogy van 1 naughty spot. És nem csak ígérgetni, hogy odaraklak, hanem tényleg ott is hagyni. Na ezt mesélem neki, mire ő mondja, hogy  ő is mondta a Rheának, de az meg akkor 1ből  abbahagyja, nem is kell odarakni. Meg amúgy nem is sír annyit, nem is olyan rossz... Na nem tudtam, hogy a szemébe röhögjek vagy felpofozzam hirtelen, inkább csak bólogattam szótlanul. Most erre mit mondjak?? Baszod nem veszed észre mekkora szarban vagy?! Soha nem lehet megmondani a Rheának, hogy azt ne csináld, folyton bőg, majdnem minden reggel arra kelek, és akkor ilyeneket mond??? Kész röhej...
Szúúúszááá! Már csak 7 nap!

Bruises like a peach

Feelgood Friday, Nice Saturday, Almost perfect Sunday.

Annyira jó lett volna, ha nem így végződik, ahogy végződött. De ne kezdjük a végén, lássuk mi történt előtte.

Pénteken későn keltem, Gilmore Girlst néztem, kitakarítottam, aztán csak pihiztem. Sammynek sikerült az állásinterjú, ő kapta meg. Este meg áthívta Colint és Orsit, a magyar dokit, partyzni. Orsival beszélgettünk 1 csomót, magyarul, ami tök furán hangzott itt a nappaliban... Majd kajáltunk, aztán megint pihi. 

Szombaton, ugyan felkeltettek korán, de füldugóval remekül vissza tudtam aludni, majdnem délig. Lementem, és nagy-nagy meglepetésemre végre megkérdezett, hogy nem maradnék-e még 2 hónapot... Nem mondtam semmi választ, de valószínűleg látta, hogy annyira nem lelkesedek az 5letért... Kicsit késő van már az ilyen kérésekhez, nem? Kevesebb mint 2 hét van hátra... Meg hát már annyi minden el van tervezve... Nem fog ez így menni... Szeretnék én segíteni szerencsétlennek, de hát azért még magamra is kell gondolnom, nem? Mit csinálok én otthon két hónap múlva?? Thanks for asking! 

Utána nem mentem sehová, mivel megígértem Sammynek, hogy vigyázni fogok Rheára ingyér' ők meg mehetnek akárhová (ez még a márciusi szülinapi ajándék). Hát végül csak este 9kor mentek el, úgyhogy nem volt sok dolgom. Rhea bejött a szobámba, hogy filmet szeretne nézni. Kis Oroszlánkirály után, mikor megunta, kimentünk, kicsit felszedtük a kupi, amit előtte csinált, majd olvastam neki kicsit, utána vagy 5 perc alatt álomba zuhant. Lementem, és hogy arc legyek, kicsit takarítottam is. Elmosogattam, letisztítottam a pultot, meg rendet is raktam. Ezek után legalább 1 vállbaveregetést szívesen elfogadtam volna, de semmi nem volt. Még 1 "kösz" se. Mind1, már nem érdekel annyira. 

Vasárnap Paulinával, a finn au pairrel volt találkozó megbeszélve. Nagyon édi lány, és kábé magamat (az egy évvel ezelőttit) látom vissza benne. Kicsit shoppingoltam még, ezennel hivatalosan is befejeztem a souvenirek vásárlását! Utána ittam fincsi Red berry coolert, majd ki a parkba, és dumáltunk vagy 2 órán keresztül. Nagyon jól beszéli az angolt, ahhoz képestm, hogy csak 1 hónapja van itt. Jól elment az idő, aztán neki mennie kellett, úgyhogy elindultunk. Könnyes búcsú után felszedtem a bicómat és elindultam haza. Furcsamód, úgy gondoltam, ezennel vége is a napnak. De itt jön a leeeegjobb rész. Már majdnem elértem a parkig, amin átkelve 2 perc alatt hazaérek, de valami gubanc miatt a biciklim enyhén, olyan 90 fokos szögben, egyenesen a bank falának hajtott... Nyugi, a bicó még az ütközés előtt kicsúszott alólam, annak semmi baja sincsen! :) Én picit haldokoltam a földön, majd 1 másik biciklis odajött hozzám, és kérdezgette jól vagyok-e, úgyhogy muszáj volt felállnom. Kicsit nehezen, de visszapattantam, a hazautat sírva tettem meg. Ott egyből be a kádba, akkor vettem észre, hogy az egyik térdemből dől a vér... Már úgyis olyan régen volt sebes... Azután igyekeztem nem nagyon mozogni. Nehezen aludtam el, szerencsére hétfő van, tudtam sokáig aludni. Mostmár sikerül szemügyre venni, hol is ütöttem meg magam. A mellkasomon van 1-2 horzsolás, azt hiszem ahol a táska volt, az állam csak fáj, az nem látszik, a hasamon is van 1-2, az egyik combom belsején, és persze a két térdem. Az egyik, amelyik vérzett is: 

Ennyit az izgi 7végémről, kezdődjék az utolsó előtti hétfőm. Takarítás!! Nyámmmi! :)