Megfáztam. A nyár
közepén. Megint.
Egy este gyanútlanul lefeküdtem aludni, másnap már egy
teljesen új emberként ébredtem. Egy olyanként, aki nem jut levegőhöz csak
mindig az orrfújás utáni másodpercekben, akinek ég a torka, és mint ahogy a mai
nap hozta, már hangja sincsen... Aki alig bír felkelni, fáj a feje, tüsszög,
köhög és szédül. Imádom minden pillanatát!
Valamint a herpeszem is kijött. 3 héten belül kétszer! Az
milyen már? Rekordot döntöttem! Az első tökéletesen észrevehetetlen volt, de a
második már pont a fejem közepén van, csak a vak nem látná... Ezt is imádom!
Jah és esik az eső constantly... Mondjuk nem mintha ki
akartam volna menni a hétvégén, mivel mozogni is alig tudtam, de arra azért nem
vágytam, hogy a fucking eső beessen a nyitott ablakokon, amire csak 20 perc
után jöttem rá, hogy be kéne csukni... Esernyőm sincsen, ma kiddo-val kicsit
megáztunk hazafele. Na nem mondom, hogy nem élveztük! J
De amit még ezeknél is jobban imádok az az Olimpia. Én
tényleg nagyon igyekszem minden magyart megnézni, de sajna csak a
csapatsportoknál lehet tutira tudni, hogy mikor lesznek, én meg nem fogom a 250
féle úszást végignézni az 1db Cseh Laciért, sorry. Bár egyszer Rhea feljött
este, hogy azonnal rohanjak le, mert magyar van a tv-ben. Rohantam. Akkor lett
Laci a harmadik. J
Szóval átlagban csak a kézi- és vízilabdát követem, de azt aztán 100%-osan!
Tegnap előtt este ment a magyar-spanyol kézi a tv-ben, azt együtt néztük,
mindhármukkal. Annyira jó volt! Magyar szurkolókat is imádom! Minden meccsen HAJRÁMAGYARORSZÁÁG!
meg RIA-RIA-HUNGÁRIA! meg a satöbbi. Meg amikor időkérésnél odamegy a kamera a
csapatkohoz, és lehet hallani ahogy az eddző magyarul kiabál... Lovin’it!
Gaurav apu meg is kért, hogy szinkronfordítsak... :D hatttalmas volt! A másik
amin besírok, ahogy az angol kommentátorok a magyar neveket kiejtik... Hát ott
kész vagyok. Ezek meg nem értették mi a bajom... :D Na hát pont ezt a meccset
kellett elveszteni... Szomorú voltam, hiszen azelőtt majdnem mindig nyertünk
amikor szurkoltam... Mind1, ez megérte:
Gaurav aput is bírtam egyik nap, amikor átjött a
szomszédunk, igazábol csak ismerkedni, meg megnézni, hogy berendezkedtünk-e
már. Nagyon édi 60 év körüli pasasról van szó (egyébként George). Sammy azt
mondja, már valszeg visszavonult, nagyon szegény kis nyugdijaséletét tengeti
itt, a ház előtt parkoló cabrióval együtt... Nah mindegy átjött és akkor
elkezdett mesélgetni mindenfélét, én ott vettem fel a fonalat, hogy valami 95
éves nőt bevittek a kórházba és hólyagrákot találtak nála. Gondolom az anyja
lehet vagy vmi ilyesmi. Gaurav apu meg kérdezgetett mindenfélét (arról
lemaradtam, de valószínűsítem, hogy mondták, hogy oda vitték ahol Gaurav apu
dolgozik), hogy hogyan fogják kezelni, meg ilyenek. Majd a végén felajánlotta,
hogy megkeresi majd hétfőn és az orvosokkal konzultál, hogy hátha többet
megtud. Sztem ez tök édi. Ő se rossz
ember ám, csak olyan furi néha...
ui.: Megtaláltam az
egyik fiókban azt a búcsúlevelet, amit Sammynek hagytam, amikor előző
augusztusban hazamentem.
Megtartotta!
Sírok.
Sírok.
