Hát úgy tűnik összejött. Igazából az előző hét elejéig nem tudatosult bennem, hogy ez valaha is sikerülni fog. Mindig úgy voltam vele, hogy jó lesz persze, de Augusztus még soká van. De most, miközben Kerecsenden ünnepeltetek, összeszorult a szívem attól, ami rám vár. Itthagyok mindent és egy évig Angliában fogok élni! Nem attól voltam szomorú, hogy megyek, hiszen erről álmodozom egy éve. Inkább az fáj, hogy nem jöttök ti is velem.
Ma találkoztam valószínűleg utoljára a kishúgommal, holnap jönnek Adriék. Utálom ezt az utolsó hetet!!!! És akkor még ne is sírjak?! Könnyű azt mondani...
