Szóval pénteken reggel a Rhea sikoltozására ébredtem, nagy nehezen sikerült visszaaludnom, de aztán Gaurav apu hívott telón, úgyhogy lerohantam, felvettem. Tök rendes volt, meg is lepődtem. Megkérdezte, hogy vagyok, csak most ébredtem, milyen volt Hungary, stb, majd aztán kereste édesanyját, azt mondtam alszik. Ezután rájöttem, hogy a fürdőben volt. Meg még vagy fél óráig. Mindegy lassan összekészültem, és fél10kor már lent takarítottam. Szerencsére nem volt nagy rumli, úgyhogy csak felmostam, összepakoltam, majd vasaltam. Mindent, ami már a csütörtöki mosásból száraz volt. Mami közben aludt, így próbáltam mindent kussban elintézni. Eztán Sammy hívott, hogy mizu, meg hogy csak pakoljak össze meg vasaljak, mondom már megvolt, majd mama feltűnt a lépcsőfordulóban és elactivityzte, hogy beszélni akar vele ő is. Odaadtam, szevasz felmentem. Ekkor ő ott elkezdett főzőcskézni stb, nem hallgattam, mivel fülemben ment a film. 1Xcsak bekopog az ajtómon segítsek felhozni a bőröndöket (még Indiából) meg vasaljak ki 1 vmit ("iron! iron!"). Jó lementem, kivasaltam. Ekkor láttam, hogy minden szét van dobálva, utcára néző függöny széthúzva (amit Sammyvel mindig összehúzunk, hogy ne lássanak be). Levettem: mamika unatkozott... Figyelmen kívül hagytam, feljöttem. Majd kábé 4kor még 1 csomó cuccot ad a kezembe, hogy vasaljam ki. A szobám sarkában figyelnek azóta is... Tudod ki fog 4kor vasalni... Következő legjobb 5kor volt. Feljön elactivityzi hogy nem kéne menni Rheáért...? Majdnem mondtam neki, baszod, 7 hónapja én megyek érte minden nap, SZERINTED NEM TUDOM MIKOR KELL???? De én csak mosolyogtam bájosan.
Mondhatnám Sammynek, hogy koptassa már le rólam, de annál én jobban szeretem/sajnálom őt, minthogy ilyen helyzetbe hozzam. Látszik 1értelműen, hogy neki se tetszik ez a helyzet, de nem nagyon szólhat semmit, meg azt se akarom, hogy az legyen "hogy nektek milyen szarköcsög au pairetek van", stb. Szóval 1enlőre kuss, legfeljebb megyek a Temzének...
Ma is, banyek, nem akartam megnézni az órát, de tudom, hogy indokolatlanul korán keltettek az ordibálásukkal. Hogyan képes ilyen kevés ember ekkora zajt csapni?? Füldugót persze még áprilisban otthon hagytam, úgyhogy aztköszi, próbáltam minden fellelhető cuccomat a fejemre tetőzni, de a végére kiderült, hogy vagy levegőt nem kapok, vagy hallom őket. Csodával határos módon, végre mégis elaludtam, és 11kor(!) keltem. De szép is volt. Lementem köszöntem, dumáltunk kicsit Sammyvel (sikerült hindu csatornát beköttetni, reméljük mama mostmár kussban lesz), meg Gaurav apuval, aki megint megkérdezte milyen volt Hungary. Most bővebben kifejtettem, nagyon aranyosak voltak mindketten. Gyorsba betömtem 1 banánt, majd biciklire felpattantam, mobilfeltöltés(régi sim kártyát otthon hagytam, grat Bogi!), majd a célállomás a Boots lett. FÜLDUGÓ!! Eldugták, csak segítséggel tudtam megtalálni... Mostmár van. :)
Szóval azt hiszem, most már visszasírom a régi szép időket, amikor az volt a legnagyobb problémám, hogy Sammy szarul kezeli a Rheát... Szerintem ő is...
