A mai nap azokat a júniusi reggeleket juttatja eszembe, amikor még suliba kellett járni, de már úgysem tanultunk semmit, csak kártyáztunk, néha esetleg azon izgultunk, hogy meg lesz-e a kettes fizikából. Szerencsére mindig meg volt. Csak az élvezet, a gondtalan élet, nem kellett dönteni se, mert "Ráérünk még!". Visszasírom...
Mondjuk most se panaszkodhatok... Nem kell tanulni! Nincs lelkifurdalás, amiért nem tanultam! A jövős dolgokon kívül dönteni se nagyon kell, max annyit, hogy mit főzzek estére, meg hogy mikor menjünk a játszótérre. Minden nyugis, délutánonként üldögélhetek a szobámban, miközben a nap sugarai az arcomat simogatják, és csinálhatok bármit, amihez csak kedvem szottyan: netezhetek, olvashatok, filmet nézhetek, mindezt lelkifurdalás nélkül... Imááádom ezt az életet! Csak a jövős dolgokkal van a baj... Túl sok lehetőség van, de egyiket sem akarom annyiranagyon... Arghh! Mindegy megegyeztünk, hogy májusig nem gondolkodunk erről...
Hiányzik a bicaj, meg a kosár, meg a kártya, meg a fekete mellényem. Ma úgy fölvettem volna, de valószínűleg otthon hagytam Karácsonykor... Arghh!
Lassan felébresztem a bébibogyót(ja nem, az a Róka), Rheust aztán megyünk jáccótérre!!
