2012. augusztus 3., péntek

Just can't get it


Azért Sammy benyögései sem semmik néha. Ma például egy olyat lőtt el, hogy „Lehet, hogy a következő lánynak megmondom, hogy mindannyiunkra főznie kell. Mondjuk, ha úgy főz mint Eli, akkor mégse, csak ha úgy főz mint te.”Meg olyan is volt már, hogy: „Rhea hallgat rád, Elire sose hallgatott...” Azért jól esik ha az embernek ilyeneket mondanak... Rhea kinőtt ruháit is kiválogatta még mielőtt jöttem, hogy hazavihessem amelyik kell unokahuginak. Mondanom se kell, hogy mind márkás helyről van, szinte tökéletes kondiban... Mindenben segíteni próbál.  Odaadja a könyvtár kártyáját meg a buszbérletét is ha szeretném. De hát nincs is mit ragoznom azon, hogy emberként meg főnökként imádnivaló, csak hát ezen az anyaság dolgon kéne csiszolni...
Valahogy amikor hazajönnek a szülők utána ugrásszerűen megnövekszik az egy percre jutó hisztik száma. Nem vagyok benne 100%-ig biztos, hogy miért lehet, hiszen náluk egy csomó mindent megtehet, amit velem nem. Olyan ez mint otthon a nagyinál. Gyerekként mindig imándtunk odajárni, hiszen ott körbe voltunk ugrálva, nem úgy mint otthon. Ha velük van, folyamatosan nézheti a mesét. Míg nálam már rá se kérdez, nem is hiányzik neki, sőt mondhatni megveti, de ha az anyja hazajön és megkapja a telóját (Érintős, simán kezeli egyedül. Mármint Rhea, nem az anyja... :P), onnantól nincs megállás. Ezen kívül nem kell visszapakolni a játékokat, amikkel játszott, míg nálam simán csinálja magától... Sőt velük még kiabálhat is... Nem értem... 
 
Persze tippeim vannak. Az első az, hogy szerintem a kölyök baromira nem tiszteli őket. Szar érzés lehet, de véleményem szerint egy ekkora gyerekbe kb 2 nap erőfeszítéssel bele lehetne nevelni. Ostor használatával lehet hogy csak fél... Nem éri meg?  Mondjuk apucit nekem se nagyon sikerül tisztelnem... Amiket előad néha... Többször csinált már olyat, amikor csak hárman voltunk itthon Rheuval, hogy elkezdett a kölyökkel veszekedni. De nem arról, hogy vazze ne legyél már ekkora kics kö*ög, hanem arról, hogy „deee úgy néz ki a hajad, mint a Mickey egéré!!”, meg a piros akármire elkezdte mondogatni, hogy „dee az zöld!!” . -_-’ A gyerek meg erre:  „neemisigaz!!”. Majd 1-2 ilyen deee-neem-deee-neem után a gyerek hagyja abba, és nagy levegővéttellel kombinált szemforgatást nyomat. Nekem se jutna jobb az eszembe... Bakker ez egy komoly sebész?!