2011. február 14., hétfő

Everything since London

Mint az várható volt, London után nehéz volt visszarázódni a történetbe. Majdnem annyira, mint Karácsony után.... De az élet megy tovább, akár akarom, akár nem...
London után pár nappal köszönt be Rheácska 3. szülinapja. Már jól előre elterveztük, hogy aznapra csinálok neki 1 tortát, majd a 7végére pedig vesznek. Már jóval előtte megkezdtük a szervezését, ugyanis kérdéses volt, hogy minden alapanyagot megtalálok-e itt, ami a kerepesi Charlotte tortához szükséges. Nehezen de meglett... A puding volt az első számú probléma. Sammy azt se tudta mi az... Ez igen furcsa, mert pl a tejberizst rice puddingnak hívják, és akkor nem tudja mi az igazi puding?? Nagy nehezen találtunk valamit, aminek a dobozán nem is volt rajta a "puding" szó, és mégis az volt. Ezután meg befőttes meggyet nem találtunk. Erre végül utolsó este az újonnan nyílt LIDL-ben találtam rá. (Annyira szívfacsaró volt oda bemenni, minden ugyanolyan volt, mint az otthoniban, és mégis amikor kiléptem az ajtón, nem Kistarcsa fogadott... :( ). Na csütörtök délelőtt nekiálltam, anyu online segítségével. Kb minden második mozzanattal problémák adódtak, a délelőttöm el is ment vele... De szerintem megérte:

Rheát egyébként gyönyörűen felöltöztettem, úgy nézett ki mint egy kis hercegnő. Egy hatalmas tortával együtt vittük oviba, mivelhogy ott is megünnepelték. Csak délelőttös volt, úgyhogy pontban 3negyed 1kor hazahoztam, majd kedvesen megkértem, hogy pihenjen már le. Szegénykém olyan fáradt volt, nem kellett kétszer mondani...

Sammy kétszer is hívott épp mielőtt hazaért volna, hogy készüljünk össze a Rheával, mert megyünk partyzni. Én is... Szóval felöltöztünk, Sammy hazaérkezése után fél órával el is indultunk. Először úgy volt, hogy a Pizza Hutba megyünk, de végül a Friday's-ben kötöttünk ki Sammy egyik kollégáját is magunkkal hozva. Nem nagyon értem azóta se, hogy őt minek vittük... Kedves pasasnak tűnt, de se én nem ismertem, Rhea se látta még... Sammy egyébként szervezett szombatra valami bulit valami hotelbe, amire mindenkit meghívnak a ki számít, de szólt, hogy azt lemondta a rossz idő miatt. Úgyhogy másnap este tartottak egy "kis" összejövetelt itt a házban. Segítettem kicsit az előkészületekben, de utána egyből felzúztam a szobámba. Mikor a tortát vágták, lehívtak. Legalább 100 db gyerek volt lent abban a picike nappaliban, Rheát nem is láttam. Persze nem az én tortámat vágták, hanem 1 rózsaszínű Peppa Pig tortát, ami fel olyan jó se volt mint az én Charlotte-om, de disznófeje volt... Az este folyamán háromszor is benyitott hozzám egy bömbölő indiai kisfiú, mindig meg is lepődtem. Attól féltem nem is fogják felvágni Charlotte-ot, de vasárnap reggel hallottam, hogy újra éneklik a Happy Birthdayt, úgyhogy megnyugodtam... Nagyon haragudtam volna rájuk, ha meg sem kóstolják...
Ezen kívűl találtam au paireket Cheltenhamben!!! Végre szocializálódhatok!! Martaval a spanyol aupairrel előző hétvégére beszéltük meg, hogy találkozunk, de szerdán Sammy robbantotta a bombát, hogy on call-on lesz, vigyázni kell Rheára. Úgyhogy nehéz szívvel lemondtam, de ma beszéltünk újra és úgy tűnik, most vasárnap találkozunk! Többi au pairekkel már tervezzük a mozizást, sőt az egyik lány szívesen kosarazna is velem!! Juhéé!!! Persze mondanom se kell, egyik lány se magyar...
Azt nem értettem, ha apája hétvégére hazajön, akkor minek kell, hogy én vigyázzak Rheusra? Végül egész hétvégén az emeleti szobában kuksolt. Dolgozgatott vagy mi. De minek jön haza, ha nem is foglalkozik a családjával?? Persze én meg tartsam távol a gyereket tőle, hogy ne zavarja... Mondjuk, szegénykémnek elég szar kehet, hogy néhanapján ha itt van az apja, akkor se foglalkozik vele... 
Az én apukám túlkényeztetett engem...