Feelgood Friday, Nice Saturday, Almost perfect Sunday.
Annyira jó lett volna, ha nem így végződik, ahogy végződött. De ne kezdjük a végén, lássuk mi történt előtte.
Pénteken későn keltem, Gilmore Girlst néztem, kitakarítottam, aztán csak pihiztem. Sammynek sikerült az állásinterjú, ő kapta meg. Este meg áthívta Colint és Orsit, a magyar dokit, partyzni. Orsival beszélgettünk 1 csomót, magyarul, ami tök furán hangzott itt a nappaliban... Majd kajáltunk, aztán megint pihi.
Szombaton, ugyan felkeltettek korán, de füldugóval remekül vissza tudtam aludni, majdnem délig. Lementem, és nagy-nagy meglepetésemre végre megkérdezett, hogy nem maradnék-e még 2 hónapot... Nem mondtam semmi választ, de valószínűleg látta, hogy annyira nem lelkesedek az 5letért... Kicsit késő van már az ilyen kérésekhez, nem? Kevesebb mint 2 hét van hátra... Meg hát már annyi minden el van tervezve... Nem fog ez így menni... Szeretnék én segíteni szerencsétlennek, de hát azért még magamra is kell gondolnom, nem? Mit csinálok én otthon két hónap múlva?? Thanks for asking!
Utána nem mentem sehová, mivel megígértem Sammynek, hogy vigyázni fogok Rheára ingyér' ők meg mehetnek akárhová (ez még a márciusi szülinapi ajándék). Hát végül csak este 9kor mentek el, úgyhogy nem volt sok dolgom. Rhea bejött a szobámba, hogy filmet szeretne nézni. Kis Oroszlánkirály után, mikor megunta, kimentünk, kicsit felszedtük a kupi, amit előtte csinált, majd olvastam neki kicsit, utána vagy 5 perc alatt álomba zuhant. Lementem, és hogy arc legyek, kicsit takarítottam is. Elmosogattam, letisztítottam a pultot, meg rendet is raktam. Ezek után legalább 1 vállbaveregetést szívesen elfogadtam volna, de semmi nem volt. Még 1 "kösz" se. Mind1, már nem érdekel annyira.
Vasárnap Paulinával, a finn au pairrel volt találkozó megbeszélve. Nagyon édi lány, és kábé magamat (az egy évvel ezelőttit) látom vissza benne. Kicsit shoppingoltam még, ezennel hivatalosan is befejeztem a souvenirek vásárlását! Utána ittam fincsi Red berry coolert, majd ki a parkba, és dumáltunk vagy 2 órán keresztül. Nagyon jól beszéli az angolt, ahhoz képestm, hogy csak 1 hónapja van itt. Jól elment az idő, aztán neki mennie kellett, úgyhogy elindultunk. Könnyes búcsú után felszedtem a bicómat és elindultam haza. Furcsamód, úgy gondoltam, ezennel vége is a napnak. De itt jön a leeeegjobb rész. Már majdnem elértem a parkig, amin átkelve 2 perc alatt hazaérek, de valami gubanc miatt a biciklim enyhén, olyan 90 fokos szögben, egyenesen a bank falának hajtott... Nyugi, a bicó még az ütközés előtt kicsúszott alólam, annak semmi baja sincsen! :) Én picit haldokoltam a földön, majd 1 másik biciklis odajött hozzám, és kérdezgette jól vagyok-e, úgyhogy muszáj volt felállnom. Kicsit nehezen, de visszapattantam, a hazautat sírva tettem meg. Ott egyből be a kádba, akkor vettem észre, hogy az egyik térdemből dől a vér... Már úgyis olyan régen volt sebes... Azután igyekeztem nem nagyon mozogni. Nehezen aludtam el, szerencsére hétfő van, tudtam sokáig aludni. Mostmár sikerül szemügyre venni, hol is ütöttem meg magam. A mellkasomon van 1-2 horzsolás, azt hiszem ahol a táska volt, az állam csak fáj, az nem látszik, a hasamon is van 1-2, az egyik combom belsején, és persze a két térdem. Az egyik, amelyik vérzett is:
Ennyit az izgi 7végémről, kezdődjék az utolsó előtti hétfőm. Takarítás!! Nyámmmi! :)
