Csak hazajöttek, már szerdán... Pedig azért már kezdtem reménykedni, hogy talán mégse...
Azóta kaki van a palacsintámban, hogy egy kedves tanáromat idézzem. Mivel keveset voltak itthon, meg már hétfőn kitakarítottam nagyon, így túl sok mocsok nem gyűlt össze péntekig. Nem kellett igazán sokat dolgoznom ebben a néhány napban. Meg csütörtökön még itthon maradt Sammy is, úgyhogy volt 1 kedves face legalább... Mondjuk papika is elég rendes. Pénteken takarítgatok lenn, meg készülődök a vasaláshoz, erre mamika odahozza az ő cuccaikat, szó nélkül letette az asztalra. Én se szóltam semmit. Majd papi odajön, hogy vasaljam már ki. Mire én a sarkamra álltam végre és megmondtam, hogy nekem igazából csak a Sammyék ruháit kell kivasalnom... Te, olyan büszke voltam magamra, belül össze-vissza veregettem a vállamat. Na erre papi válasza az volt, hogy nem baj, majd ő kivasalja, csak hagyjam elöl a vasalós cuccokat. Nagyon szimpi volt. Meg persze ő minden reggel rám mosolyog, mikor "namastézok" ő is "visszanamastézik", úgy látszik rajta, hogy tetszik neki, hogy hindiben nyomom... :) Ő meg csomót beszél angolul... Mondjuk nem olyan perfectül mint én.... :)
De a mama... Ó, te én hogy úúúútálom!! Mintha mindene az lenne, hogy nekem keresztbe tegyen! Mondjuk eléggé unatkozhat egész nap, de hát vásároljon mosómedvét, engem meg hagyjon a rákba... Átpakolássza az elmosogatásomat, áttrappol a felmosáson, folyton főz, kedvenc idő, mikor már kitakarítottam a konyhát, átpakolássza a szárítóra pakolt ruhákat... És még folytathatnám... Tegnap pl már indultunk volna Rheevel a jáccóra, csizma rajta, mire mami a konyhából hívja. Mire ez áttrappol a nappalin... Én mindig szólok neki, hogy vegye le, mielőtt bemegy oda, de persze nem a mami fogja feltakarítani... Meg hát persze folyton itt vannak, ami megváltoztatja az egész életvitelemet. Sose csinálhatok semmit úgy, és akkor, amikor szeretném, meg figyelnek... Hogy eszükbe nem jutna néha elmenni sétálni, vagy a Temzébe ugrani... Nemtom...Meg ahogy a mami néz... Still a problem... Anyu azt mondja, az ő nézőpontjából biztos alsórendű vagyok... Dehát akkor a papi hogy lehet kedves?? Mindjárt szétpattanok, komolyan... :(
Mostanában azért rámjön, hogy mennék haza....Pláne mikor hugicámmal beszélünk Sypeon. Napközben, mivel neki már szünet van, gondolom, hiányzik is neki nővérke, de biztos nem annyira, amennyire ő hiányzik nekem.... Erre tegnap Sammy szól, hogy vigyázzak a nethasználattal, mert mindjárt túllépjük a határt... :S
Sőt még az idő is szar 1 hete, ki se tudok menni... What can I do?? Improvizálok. Ma pl kitakarítottam a szobámat... Már hetek óta nem találom azt a kis szarizét amibe a memó kártyát bedugva, felvihetem a gépre a mobilról a képeket. Mindent átnéztem, komolyan! Sehol nincs pedig itt láttam utoljára! Venni meg nem veszek olyat, ami tudom hogy van nekem, elvből... Mert a boltból visszajövet az lenne az első, hogy megtalálom... Neeeem!! Nem adom meg ezt az örömöt a világegyetemnek!
