Nem bírok túllépni dolgokon. Egyszerűen nem megy, próbálom
de nem sikerül. Néha úgy érzem szétrobbanok...
Hogy valami positive témával kezdjem, bejelentem: Rhea egyre
édesebb. Már nem nagyon találok olyan szavakat rá, hogy ne ismételjem magam. Veszekedésünk
se nagyon van, mindig szót fogad, sokat dumál, a kérdéseitől néha besírok...
Nagyon sokat nevetünk, táncolunk, beszélgetünk. Legutóbb mikor családdal Skypeoltam többször bejött, hogy beszélgessen velük, apukámnak hepibörzdéjtúújúút
is énekelt alkalmából. Imádom. Erről ennyit.
De az anyja tőle függetlenül simán kiakaszt 2-3 naponta. Legutóbbi nagy durranása az volt, amikor egyik nap legjobb barik vagyunk és nevetgélünk össze vissza, másik nap meg odacsúsztat egy "House Rules" című másfél oldalas levélkét, hogy olvassam már el. Szabályok?? WTF?! Ezen azóta se tettem magam túl.
A múltkori nagyrészt az alvás-problémával foglalkozó bejegyzésemre igen sokan reagáltatok, köszönöm ezúttal is. Az egyik tanács az volt, hogy raboljam el a kölyköt és vigyem fel önhatalmúlag én aludni, akkor is, ha itthon vannak a szülők. Jelentem: megtettem.
Egészen pontosan tegnap történt az eset, amikor Sammy-anyu jó korán hazaért és szokásához híven inkább velem kommulnikált mint a pici gyerekével. Mikor kész lett a vacsi, odahívtam a kölyköt, anyu közben a nappaliban nyomta a laptopot. Etetés közben Rhea többször majdnem leájult a székről, annyira álmos volt, úgy kellett rászólnom néha, hogy „RÁGJÁL!” FYR megjegyezném, hogy tegnap kisebb-nagyobb szünetekkel végig zuhogott az eső ezért nem volt parkozás, hanem hazajöttünk és egész délután filmet néztünk. Nem lehetett valami fárasztó...
Miután végeztünk, ő bement a nappaliba, hogy majd a kanapén lepihen, mire Sammy mondta, hogy nem, menjél fel aludni, de mivel ő nem akart, hát semmi se történt. Közben anyu elment főzőcskézni, én meg odamentem Rheához, hogy rávegyem , hogy menjen el aludni. Ő nyafogott kicsit, de minden meggyőzőképességemet bevetve végül beadta a derekát. Megkért, hogy olvassak neki, úgyhogy azt is volt, meg jóéjtpuszi. Ekkor lehetett olyan fél6 körül. 7 tájékán kimentem a mosdóba és az úton észrevettem, hogy nyitva van Rhea ajtaja, úgyhogy gondoltam ránézek. Nem volt ott. Az történt hogy anyuci feljött és felébresztette... Már töbször magyarázta nekem, hogy jobb ha ilyenkor felébreszti, mert különben reggel már nagyon korán fenn lesz... Hát valóban, az tényleg jobb, hogy csak negyed12kor mennek aludni és fél7kor már ébren vannak... Gratulálok, great parenting...
Csodálkoznátok ha folyónak mennék??
