Már itt vannak... Hála az égnek, kezdtem aggódni... :(
Semmi nem változott azóta, hogy csütörtökön utoljára láttam őket... Mami még mindig utál, ma is reggel lemegyek, ketten a konyhában nemtommicsinálnak, Namastézok 1et, mire papi vissza, mami meg kuss... Mennyibe kerül visszaköszönni?? Bunkó vagy baszod!!
Csak annyival jobb, hogy még kicsit a hatása alatt vagyok Bristolnak, meg a tudat, hogy holnap húznak a picsbe! Ma reggel emlékeztetett a papi, merthogy kérdeztem, h mizu (az ő mizujára válaszolásképpen- ezt se a mami mondta...), nemtom mit várt, hogy elkezdek zokogni, vagy mi? Kérdeztem mikor (reggel 11), mondtam oké, és elhúztam... :)
Amit nem értek nagyon, hogy mit akar Sammy. Annyira ésszerűtlen dolgokat csinál néha, hogy elvesztem a fonalat. Ma pl hazahozta Rheát az oviból, majd 10 perc múlva lelépett. Gyerek persze bömbölt. Ha csak simán otthagyta volna, és én hozom haza, semmi gond nem lett volna, de így... Mondta is, hogy azt hittem örülni fog, de csak bömbölt... Nemtom mit volt meglepve, ez már megtörtént régebben is...
Anyu mondta, hogy vennem kéne neki valami gyereknevelős könyvet, amit szívesen meg is tennék, csak nem tudom hogyan esne neki... Sztem én a helyében megbántódnék, sőt az se biztos, hogy elolvasná. Mondjuk nagyon kéne neki már valami segítség, mert ez már így nem állapot, de jobb lenne, ha erre magától jönne rá.
Jajj nem tudom mit csináljak! Azon is gondolkoztam, hogy amikor hazamegyek, itthagyom valahol, hogy megtalálja, és akkor talán nem esne olyan rosszul, de úgy sosem tudnám meg, hogy bevált-e. Jajj de nehéz!
Lényeg, hogy már alig 35 nap van hátra ebből, és csak 1 nap eme in-law hellből.
De olyan szépeket álmodtam éjszaka, 3 félét is, bár ha jobban belegondolok, néhány részlet mindig fellelhető volt a következő álomban is. Mintha 1 filmet néztem volna. 1 gyöngyörű filmet! :)
