Hála az égnek... Amúgy nem tudom meddig bírnám még. Így fáradtan, sérülten, home-vágyasan... Mellesleg most meg is éheztem... :)
Már nagyon várom, hogy újra lássalak titeket. 346 napja, hogy kijöttem, és 299 napja, hogy a honvágyam felszínre került. Annyira fura visszaolvasni a régi bejegyzéseket. Az elsőt, amiben kábé annyi a lényeg, hogy: "Juuuuuj megyek Angliábaaaa!!!" :D Meg persze a többit is.
Sammy néha eléggé kiakaszt. Néha úgy, hogy mondogatja, hogy mennyi baja van. A bizonytalanság folytonos nála, meg szerintem nem is valami boldog. Tegnap este azt mondta, idézem: "Semmi értelme, hogy házas vagyok, semmi előnyöm nem származik belőle. Sőt néha még plusz teher..." Ennyi... Meg, hogy tiszta féltékeny a többi feleségre, akiknek a férje mindenben segít. Gaurav apu, ha hazajön, kábé semmit nem csinál, csak fenn kuksol a szobában. Sammy egyedül viszi el a Rheát, egyedül vásárol, mosogat... a többi családnál ez megosztva megy.
A másik amivel kiakaszt, hogy mennyire nem őszinte még önmagához sem. Ugye azt írtam már, hogy a Rhea állandóan sír, 7végén is meg minden. Erre ma mondom neki, hogy niece-mmel is az a módszer vált be, hogy van 1 naughty spot. És nem csak ígérgetni, hogy odaraklak, hanem tényleg ott is hagyni. Na ezt mesélem neki, mire ő mondja, hogy ő is mondta a Rheának, de az meg akkor 1ből abbahagyja, nem is kell odarakni. Meg amúgy nem is sír annyit, nem is olyan rossz... Na nem tudtam, hogy a szemébe röhögjek vagy felpofozzam hirtelen, inkább csak bólogattam szótlanul. Most erre mit mondjak?? Baszod nem veszed észre mekkora szarban vagy?! Soha nem lehet megmondani a Rheának, hogy azt ne csináld, folyton bőg, majdnem minden reggel arra kelek, és akkor ilyeneket mond??? Kész röhej...
Szúúúszááá! Már csak 7 nap!
