Nem volt izgalomtól mentes, azt be kell vallani, de még az is élvezhető volt :)
Az egész azon a gyönyörű szombat reggelen kezdődött, amikor még a nap se kelt fel, de a kis Bogcika, egy eldugott angol kisvárosban már javában készülődött... Reggel fél7kor kelt, felöltözött, összekészített egy kis hamuban sült pogácsát -amit mellesleg a harmadik londoni kukában ki is dobott- majd 3negyed 8kor már a buszmegállóban csücsült. Mivel az első buszon nem volt hely, így már kicsit összetörtebben, 3negyed9kor is ott ült...
A második busznál(ahol még mindig nem volt hely...) mondták, hogy vegyek jegyet a most kinyitott pénztárból, vettem, de csak a következőre tudtam, csak azon volt hely. Így nagy nehezen, a 3negyed10es buszra fel is szálltam... A gáz (csak) az volt, hogy a mobilom nem mindig mükszik, csak az első buszkimaradást tudtam jelenteni Londonba.... Negyed1kor sikeresen landoltunk Londonban, majd berohantam a Victoriára, hogy majd gyorsan veszek travelcardot, de sajna 1 25perces sor is volt előttem. Végigvártam. Megvettem, Eddigre már kb 3X lepergett előttem, hogy Georgieval soha nem találjuk meg 1mást úgyse, akkor meg minek is. Nah bemegyek tubehoz, várok a Circle-re, 10 perc múlva bemondják, sorry de az nem jár... Ekkor volt, ha jól számolom a 4. összetörésem... Hogy mostmár tutinem találkozunk, nem fog ennyit várni rám, pláne, hogy az se tudja mi van velem, mivelhogy a teló az nem mükszik... Na mikor újra kaptam levegőt, megkérdeztem 1 csajt, ő mondta ittszálljálát ottszálljálát, megtettem és így olyan 2 óra késéssel ott is voltam a Baker Streeten. Kimegyek elé, sehol sincsen. Azt beszéltük, vagy a Baker Street, vagy a Madam Tusseaud's,
úgyhogy elindultam arra. Rengeteg ember volt az utcán, gondoltam, ha itt lenne is, akkor sem venném észre... Megyekmegyek, meglátom, hogy JA már a Tussaud's előtt vagyok, megdermedtem, körülnéztem, és kiszúrtam Georgiet!! Olyan boldog voltam, hogy mégis sikerült, ő persze utált egy kicsit, de azért láttam ő is örül... legbelül...egy egészen picit...
