2011. február 3., csütörtök

London Baby! (Chapter 1)

Mennyit készültünk rá, mennyit beszéltünk róla, hányszor mondtuk le... és végül, meglepő, de mégis összejött. Sokan, köztük jómagam is, nem hitték, hogy valaha eljön a várva várt hétvége, de megérte várni...
Nem volt izgalomtól mentes, azt be kell vallani, de még az is élvezhető volt :)
Az egész azon a gyönyörű szombat reggelen kezdődött, amikor még a nap se kelt fel, de a kis Bogcika, egy eldugott angol kisvárosban már javában készülődött... Reggel fél7kor kelt, felöltözött, összekészített egy kis hamuban sült pogácsát -amit mellesleg a harmadik londoni kukában ki is dobott- majd 3negyed 8kor már a buszmegállóban csücsült. Mivel az első buszon nem volt hely, így már kicsit összetörtebben, 3negyed9kor is ott ült...
A második busznál(ahol még mindig nem volt hely...) mondták, hogy vegyek jegyet a most kinyitott pénztárból, vettem, de csak a következőre tudtam, csak azon volt hely. Így nagy nehezen, a 3negyed10es buszra fel is szálltam... A gáz (csak) az volt, hogy a mobilom nem mindig mükszik, csak az első buszkimaradást tudtam jelenteni Londonba.... Negyed1kor sikeresen landoltunk Londonban, majd berohantam a Victoriára, hogy majd gyorsan veszek travelcardot, de sajna 1 25perces sor is volt előttem. Végigvártam. Megvettem, Eddigre már kb 3X lepergett előttem, hogy Georgieval soha nem találjuk meg 1mást úgyse, akkor meg minek is. Nah bemegyek tubehoz, várok a Circle-re, 10 perc múlva bemondják, sorry de az nem jár... Ekkor volt, ha jól számolom a 4. összetörésem... Hogy mostmár tutinem találkozunk, nem fog ennyit várni rám, pláne,  hogy az se tudja mi van velem, mivelhogy a teló az nem mükszik... Na mikor újra kaptam levegőt, megkérdeztem 1 csajt, ő mondta ittszálljálát ottszálljálát, megtettem és így olyan 2 óra késéssel ott is voltam a Baker Streeten. Kimegyek elé, sehol sincsen. Azt beszéltük, vagy a Baker Street, vagy a Madam Tusseaud's,
úgyhogy elindultam arra. Rengeteg ember volt az utcán, gondoltam, ha itt lenne is, akkor sem venném észre... Megyekmegyek, meglátom, hogy JA már a Tussaud's előtt vagyok, megdermedtem, körülnéztem, és kiszúrtam Georgiet!! Olyan boldog voltam, hogy mégis sikerült, ő persze utált egy kicsit, de azért láttam ő is örül... legbelül...egy egészen picit...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése