It all ends... Today

Eljött a nap. Nincs mese, ma hazamegyek. Vége van.

A reggelemet máris egy kis sírással kezdtem. Én vittem Rheát oviba, és amikor elbúcsúztam tőle, akkor kezdődött. Mostantól nem fogom minden nap hallani a hangját? Nem fogom megfürdetni? Nem fogom elvinni a játszótérre? Lehet, hogy soha többé nem látom??

Sammyt is lehet, hogy utoljára láttam, bár, ha minden jól megy (fingers crossed!) akkor hazaér időben, és ledob a buszmegállóban, Nagyon remélem, hogy így lesz...
Tegnap még délután, a sok-sok takarítás után elmentem talizni a Paulinával. Nagyon megszerettem, pedig csak ma 2 hete ismerem. Megjött a kedvem a finn nyelvhez...
Vettem még Rókának 1 kis ajit, meg Rheának 1 tündéres csoki nyalókát a Hotel Chocholate-ből. Most már az összes szuvenír kész :) Csak ne legyen túl nehéz a táskám!!

Anyways csak meg akartam köszönni nektek a (majdnem) 1 éves figyelmet. Olvasók nélkül nem működött volna, szóval nagyon nagyon köszönöm!! Sajnos ahogy az itteni életem, úgy a blogom is véget ér, hiszen amint  a cím is elárulja, ez nem Bogicáról, hanem Bogiról, az au pairről szól. Remélem sikerült a legjobbat kihoznom belőle, én nagyon igyekeztem :)
Köszönöm még a magyar sorstársaknak, hogy itt voltak nekem. Hogy megértették a mindennapos problémáimat (hiszen ők is átélték). Köszönöm persze az összes cheltenhaminek, akikkel bármikor össze lehetett futni, hogy kibeszéljük, melyikünk családja a hülyébb... Köszönöm Cheltenham-nek és az angoloknak, hogy így befogadtak. Sammy-nek, hát... mindent. Köszönöm Ágotának is, akinél mindig csövezhettem Londonban, nélküled nem tuodm mit csináltam volna! Köszönöm Georgie-nak Londont! Soha nem felejtem el! :) Apukámnak, aki mindig készen állt, hogy segítsen, nélküle nem valószínű, hogy ennyire vittem volna. Köszönöm Shopgirlemnek, aki mindig ott volt, bármire volt szükségem, a hiányt (1-2 hónapon belül :)) azonnal pótolta. Meg persze, hogy ilyen jó nővérkém volt, mindig is! Köszönöm Nagypapinak, hogy csak miattam megtanult netezni, hogy velem tudjon dumálgatni esténként Skypeon. Ez be kell valljam, néha nagyon jól esett. :) Köszönöm mindenkinek, aki biztató szavakkal, néha 1-1 lájkkal támogatott! Köszönöm!!

Ezennel hivatalosan is lezárom a blogot! Peace!