2011. július 15., péntek

Days of their life

Tegnapelőtt egyébként (az on call estén) sikerült a kölyköt már fél9 körül elaltatni (??), úgyhogy amikor Sammy hazaért lent dumálgattunk kicsit nyugiban. Szerencsétlen megint eléggé ki volt, mondjuk nekem ilyen életet kéne élnem, tuti a Temzének mennék... Vagy legalábbis sírnék all the time... Nagyon sajnálom szegény nőcit néha, és nagyon örülök, hogy nem kell a helyében lennem... Mesélgette a jövőbeli terveket, a legutolsó változat szerint Augusztus végéig még maradnak itt, és lesz másik au pair legalább Karácsonyig. Hogy ő ezt nem bírná egyedül. Merthogy ő bizony régen Housewife és dolgozó volt egyben, Glocesterben asszem amikor Rhea még csak 1 volt. Reggel ledobta Rheát, dolgozni ment, majd este felszedte, és akkor még takarított is... Azért minden elismerésem! Akkor még Gaurav apu is velük élt, de ő semmi segítség nem volt. Eszébe se jutott állítólag... Néha elmosogatott ugyan de azt is úgy, hogy Sammy inkább megcsinálta maga. Gaurav apu még mindig anyuci pici fia. Amikor nemrég itt voltak, mami állítólag még azt se engedte, hogy fiacskája elmosogassa a tányérját.  Meg még régebben, Indiában velük laktak 1 ideig és a mami szó szerint rohant a fia után 1 narancslével, hogy igy már meg... Mintha még mindig pici fiú lenne... Meg Gaurav apunak eszébe se jutott, hogy pl segítsen a csomagokkal vagy akármi... Meg is értem, hogy Sammy ki van akadva...
Meg ő még véletlenül se akarna visszamenni Indiába, de ha Gaurav apu menni akar, bizony követnie kell. De ő mindenképpen jó távol akarna élni a nagyszülőktől, ki van zárva, hogy esetleg velük éljenek. Kirázza a hideg még a gondolattól is. Meg is értem.
Nah meg a gyerek... Ma olyat mondott reggel, hogy a kölyök nyafizott, hogy ő a nagyszülőkhöz akar menni. Mire Sammy komolyan elgondolkozott, hogy elküldi hozzájuk néhány hónapra. Azt mondja, ha ők befogadnák, ezer örömmel küldené... Mert ők mintha melítették volna... Neki sokkal jobb lenne, könnyebb lenne az élete, végre a saját ügyeivel is törődhetne. Mondjuk teljesen igaza van, ez a hiszti minden reggel... Helyében én jó kis hidegzuhannyal kezelném a helyzetet, máris nem bömbölne ennyit... De neki ez szerintem még eszébe se jutott... Jajjj szörnyű ez a tehetetlenség!!!