2011. június 28., kedd

Days of my life 2

Haza akarok menni. Vége. Ennyi volt az ittakarokmaradni-hangulatnak...
Hiányoztok. Ez az első. Hiányzik Kerepes, hiányzik a hugicám, hiányzik, hogy nem lehetek ott niece2 életének elején. Talán kevésbé lenne ilyenem, ha parents-in-lawk nem lennének itt, talán nem. Nem tudom. Majd kiderül, ha elhúzzák a belüket...
Mamika still fel tudja húzni az agyamat, pedig már 1 liter pálinkával indítok reggel (képzeletben... haha...). Tegnap este elkezdte átpakolászni a ruhákat a szárítón. Mire odamegyek mondom neki, hogy "haggyadmárbékén köcsöööög!!!" Jó nem egészen így, de belül ez tombolt. Mondtam neki, hogy ezzel semmit se ér el, majd én megcsinálom, ez a munkám, hagyja békén, stb. Nézett rám értetlenül, majd hinduul mormogott valamit. Mire én nagy akkorbazdmeg-sóhajjal lezuttyantam a kanapéra. Rhea tök édi volt, megszólalt: "Jajj mama, hallgass már a Bogira, nézd meg most szomorú lett!" XDXD Na őt imádom... az ilyenjeiért.
Tegnap meg, miután kiporszívóztam az egész házat, az volt az első dolguk, hogy lemenjenek kajálni, és mindazt szétdobálják az ebédlőben. Mellesleg ott is szőnyeg van. Kicsit majdnem szívrohamot kaptam, amikor este megláttam, és még Sammy se látta, és tiszta úgy tűnt, mintha ki se porszívóztam volna. Ma mondta, hogy délután porszívózzak ki az ebédlőben, minden más tiszta. Erre mondom neki (a mami is jelen volt), hogy megcsináltam tegnap is, csak ők 1ből odamentek. Mondta tudja...
Ezen kívül a másik legpozitívabb dolog az életemben a herpesz. Megint kijött. A múltkori végén beírtam a naptárba, csak úgy poénból. Megnéztem, konkrétan 20 nap telt el azóta... Aztköszi!

Nah most jöjjön 1 kis jó is a végére, hogy lássátok azért nem vagyok én depis ám!
Túl vagyok életem első angol shakején. Bementem a Shakes2go-ba, egyből epreset kértem, azt eddig is szerettem (itt persze a mekisre gondolok). A csaj ott csinálta meg előttem, igazi eperből(!) és vaníliafagyiból. Semmi mást nem is rakott bele, tiszta finom volt. Mo-n hol van ilyen?? Pluszpont Angliának!

Bristol lesz a 7végén. Azt hogy bulizós vagy csak talizós lesz-e még nem tudjuk, remélhetőleg nemsoká kiderül. Ott lesz 1 csajszi is, aki nemrég jött angolba, és aki lehet, hogy a rokonom... Ugyanaz a vezetékneve, mint anyunak, és ő is Mezőtúrról származik, ami mindkét szülőm anyaföldje... Tiszta durva lenne itt egy rokonnal találkozni... Jujj de izgi lesz! :)

Nagyon rányomultam egyébként az angolra, vettem új füzetet is, amibe a regényből-szótárazást írom ki. 2 volt ami tetszett, az lett a nyerő, amelyikre az is rá volt írva: "jegyzetfüzet" meg "Budaörs"... Imádok ilyenekkel találkozni itt, a világ végén... :)

És hát a végére, amit legjobban imádok itt:
(1 méterről fényképeztem. Ennyire lettek felizgatva...)

Bye-bye Magyarország!