Tegnap Sammyvel állunk kettesben a konyhában, mire én megkérdeztem, hogy tényleg jól gondolom, hogy utál engem anyóspajtás. Mire ő: "Hát szerinte nem, de egyébként neki is van néha olyan érzése, hogy őt is utálja... Ne aggódjak emiatt..." Kicsit röhögtem.
Nagyon nem bírom már sokáig ezeket... Mamci nagyon kikészít. Mindent mindig átszervez, mintha az én módszerem nem lenne elég jó... Néha úgy beleordítanám az arcába az f-betűs szót... De NEMSZABAD! Meg amúgy is már csak 2 hét és 2 nap... Jajjnekem... :(
Gyerek is nagyon jó. Kér valamit ("AKAROM!!"), mire azt mondják, hogy nem. Mire az elkezd ordítani, hogy: "DEEEEE"!!!! Mire azok: "Jójó megkapod!" -_-" Ez a legmegfelelőbb gyereknevelés?
Jézus. Most jöttem rá, hogy ezekben a percekben születik az unokahugim. :) A 2. számú. Jajj de otthon lennék... :(
