Újra itt... Egyik szemem sír, a másik pedig nevet. Szó szerint. Olyan szinten semmi nem változott itt, hogy már fáj. Bár nem is tudom mire számitottam...
Minden remekül ment az úton. Nem késett a gép, azzal a busszal jöttem Glocesterig, amelyiket terveztem, mégi annyira szomorú voltam. Szörnyű volt. Egyik kártyával se működött a telóm, és ezzel lett tele az a bizonyos pohár. A holtponton, olyan 9 körül egy utcai telefonfülkében sírtam (ami mellesleg, benyelte több mint 2 fontomat...). Nem volt tervezve, mondogattam is magamban, hogy ez hiába, mert már így döntöttem meg minden, de nem segített... Aztán egy idő múlva elmúlt és azóta igyekszem nem rá gondolni.
Ennek a kis holidaynek volt jó és sajnos egy kevés rossz része is. Persze imádtam újra otthon lenni, hugicával, Lucóval találkozni, hogy Boziról ne is beszéljek, de emellett meglett a laptop is. Azért vannak ékezeteim... Meg rengeteg filmem, ami nagyon segít a figyuelterelésben (Thx Shopgirl!) és a Sims... De aztán néhányaknak sikerült elrontani a kedvem, azzal, hogy mekkora kö*ög is vagyok én, ehhez gartula, de hamar elfelejtődött, mert ANNYIRA JÓ VOLT OTTHON!!! És annyira fura újra itt lenni...
Remélem sikerül megdumálni Sammy-vel, hogy hazamehessek tavasszal, mert ha nem akkor nem tudom mi fogja tartani bennem a lelket London után... Merthogy mindjárt London, elötte egy héttel meg még egy gyor s költözés Cheltenhambe.
Én már nagyon büszke vagyok magamra, emiatt az egész miatt, meddig maradjak, hogy ti is azok legyetek? Merthogy most már csak miattatok vagyok itt...
Én már eddig is büszke voltam...:) Fel a fejjel.Pusz
VálaszTörlésJajj, én is! Egyébként ne miattunk maradj, csak Magad miatt, gondolj bele, mennyi pénzt keresel, és így legalább még ráérsz gondolkozni azon, mit is akarsz majd itthon csinálni, és még mindig nem nyomasztanak a mindennapi gondok - azon túl, hogy Rhea hisztizik néha - mint számlák, tennivalók, elintézendők, stb.
VálaszTörlés